„Légy önmagad!”
Valószínűleg már te is hallottad ezt a tanácsot számtalanszor. Olyan gyakran ismételjük, hogy szinte közhellyé vált. Lehet, hogy te is javasoltál már ilyet másnak. Mégis, ha valaki hirtelen megkérdezné tőled:
„Rendben, de mit jelent pontosan önmagadnak lenni?”
…vajon tudnál rá egyértelmű választ adni?
Sokan azt gondolják, hogy az önazonos élet azt jelenti, hogy mindig azt csináljuk, amihez kedvünk van. Mások szerint azt, hogy nem érdekel bennünket mások véleménye. Megint mások úgy hiszik, hogy egy különleges állapot, amelyet egyszer elérünk, és onnantól minden a helyére kerül.
A valóság ennél egész biztosan jóval árnyaltabb.
Meglátásunk szerint ugyanis az önazonosság nem egy célállomás.
Sokkal inkább egy folyamatos kapcsolat önmagunkkal.
Amikor nem a saját életünket éljük
Az ember nem üres lappal érkezik a felnőttkorba.
Mire eljutunk oda, hogy önálló döntéseket hozzunk, már számtalan szabály, elvárás és minta él bennünk.
Legalábbis megtanuljuk, milyennek „kellene” lennünk, hogyan „illik” viselkedni, mit jelent sikeresnek lenni, és milyen életet tartanak elfogadhatónak mások.
Sokszor annyira hozzászokunk ezekhez a külső elvárásokhoz, és annyira elfogadjuk azokat, hogy észre sem vesszük: egy idő után már nem a saját vágyaink szerint döntünk, hanem aszerint, amit helyesnek, elvártnak vagy biztonságosnak gondolunk.
Kívülről emiatt úgy néz ki, minden rendben van.
Jó munka.
Stabil kapcsolat.
Kiszámítható élet.
Mégis ott motoszkál bennünk egy furcsa érzés:
„Valami hiányzik.”
Vagy még pontosabban:
„Mintha nem teljesen a saját életemet élném.”
Az önazonosság nem önzés
Sokan összekeverik az önazonosságot az önzéssel. Pedig a kettő között óriási különbség van.
Az önzés azt jelenti, hogy kizárólag a saját érdekeinket nézzük és nem számít, döntéseink milyen hatással vannak másokra.
Az önazonosság viszont azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, kik vagyunk valójában, és ezt nem áruljuk el folyamatosan csak azért, hogy másoknak megfeleljünk.
Érzed Te is a különbséget?
Az önazonos ember képes figyelembe venni másokat. Képes együttműködni. Képes kompromisszumokat kötni.
De közben nem veszti el önmagát és nem mond le a saját értékeiről.
Nem él állandó szerepek mögé bújva.
A megfelelési kényszer csapdája
Az önazonosság egyik legnagyobb ellensége a megfelelési kényszer.
Amikor túlzottan fontos számunkra mások véleménye, könnyen elkezdünk olyan döntéseket hozni, amelyek nem a saját igényeinkből születnek.
- „Mit fognak hozzá szólni mások?”
- „Nem akarok csalódást okozni.”
- „Nem akarok kilógni a sorból.”
- „Furcsa lenne, ha én máshogy döntenék.”
Ismerős? A Te belső hangodon is gyakran elhangzanak ezek a mondatok? Vagy csak homályos érzésekként támadnak fel benned?
Fogalmad sincs, milyen óriási klub tagja vagy akkor, ha így van. De nem kell ennek örökké így is maradnia. Miután felismerted, már van választásod abban, hogy mit kezdesz ezzel.
Félreértés ne essék: a probléma nem az, hogy figyelünk másokra is.
Probléma akkor van, amikor annyira figyelünk rájuk, hogy közben elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, saját valódi igényeinkkel, mert ez hosszú távon szorongáshoz, frusztrációhoz és kiégéshez vezethet.
Rendkívül fárasztó folyamatosan olyan szerepet játszani, amely nem tükrözi a valódi énünket.
Honnan tudhatod, hogy önazonosan élsz?
Az önazonosságnak nincsen hivatalos mérőszáma.
Vannak azonban olyan árulkodó jelek, amikből felismerheted, te hol jársz ezen az úton.
Valószínűleg közelebb vagy önmagadhoz, ha:
- a döntéseidet elsősorban a saját értékrended alapján hozod meg,
- ki tudod mondani a véleményedet anélkül, hogy mindenáron jóváhagyást, egyetértést várnál,
- képes vagy nemet mondani,
- nem érzed szükségét annak, hogy állandóan bizonyíts,
- összhangban vannak egymással a gondolataid, az érzéseid és a tetteid.
Ha mindezeknek az ellenkezője igaz rád, érdemes elgondolkodnod: Vajon mi kellene ahhoz, hogy önazonosabban élhesd az életedet? Mi korlátoz ebben?
Miért olyan nehéz önazonosan élni?
A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert az önazonosság nagyon sokszor nehéz. Bátorságot kíván.
Bátorságot ahhoz, hogy szembenézz a saját vágyaiddal.
Bátorságot ahhoz, hogy elismerd, mire van igazán szükséged.
És néha bátorságot ahhoz is, hogy változtass.
Az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig magabiztos vagy.
Nem azt jelenti, hogy soha nem kételkedsz.
De azt igen, hogy mered önmagadat választani elfogadva, hogy nem fog mindenki szeretni.
És azt is, hogy önmagad előtt amennyire csak képes vagy rá, őszinte maradsz.
Hiszen előfordulhat, hogy rájössz:
- nem azt a munkát végzed, amit valójában szeretnél,
- nem olyan kapcsolatban élsz, amelyben önmagad lehetsz,
- vagy olyan célokat hajszolsz, amelyek valójában nem is a tieid.
Ezek a felismerések nem mindig kényelmesek.
Beismerésük azonban nem kudarc, hanem pontosan az ellenkezője. Egy óriási lépés előre. Nélkülük nincs valódi fejlődés.
Az önazonosság és a belső szabadság kapcsolata
Az önazonos élet egyik legnagyobb ajándéka a belső szabadság.
Amikor nem érzed úgy, hogy folyamatosan szerepeket kell fenntartanod.
Amikor nem mások elvárásai mozgatják minden döntésedet.
Amikor nem attól érzed értékesnek magad, hogy hány ember ismer el vagy dicsér meg.
Hanem azért, mert tudod ki vagy, és vállalni is képes vagy önmagad.
Minden erősségével és gyengeségével együtt.
Az önazonos ember nem tökéletes ember, az önazonos élet nem tökéletes élet
Fontos megérteni, hogy az önazonosság nem jelent problémamentes életet.
Az önazonos emberek is hibáznak. Lehet, hogy többet is, hiszen ezt is megengedik maguknak.
Ők is félnek.
Ők is elbizonytalanodnak néha.
A különbség az, hogy nem próbálnak folyamatosan másnak látszani.
Nem mások forgatókönyve szerint élnek.
És nem adják fel önmagukat azért, hogy elfogadják őket.
Talán éppen ezért érzik gyakran könnyebbnek, szabadabbnak és teljesebbnek az életüket.
Ugyanakkor a folyamat fontos része a felelősségvállalás is. Mert aki nem mások, hanem a saját maga igényei szerint dönt, maga vállalja a döntéseiért a felelősséget is.
A legfontosabb kérdés
Ha most egy pillanatra félretennéd mások elvárásait, véleményét és tanácsait, és csak magadra figyelnél:
Melyik az a döntés, amelyet már régen meg akarsz hozni, de még mindig halogatsz?
Meg mered válaszolni? Most meg mered tenni felé az első lépést?
Lehet, hogy az önazonosabb élet nem valahol a távoli jövőben vár rád.
Lehet, hogy egyetlen őszinte válasszal kezdődik.
Egy olyan válasszal, amelyet eddig talán magad előtt sem mertél kimondani…